Evangélikus Templom

Az izményi barokk stílusú templom építésére 1784-ben II. József Türelmi rendeletének kiadatása után kapott engedélyt a 139 evangélikus hitű izményi család.

A templom alapkőtételére 1784. június 13-án került sor, majd szinte egy év alatt, azaz 1785. október 28-án Perlitz plébános jóvoltából felszentelésre került.

A monumentális, méltóságteljes homlokzata ma is a falu fölé magasodva hirdeti az egykori német evangélikus közösség öntudatát. Fehér - arany szószékoltára a puritán templombelsőben megkapó szépségű. A megfeszített Krisztus feletti magyar címer pedig jól mutatja a németek új haza iránti kötődését. A templomkapu fölé vésett felirata – Császár kegyelmétől és a nép szorgalmából - emlékezteti a hálás izményieket, hogy II. Józsefnek köszönhetik templomuk felépítését.

A templom nyugati homlokzati toronnyal, poligonális záródású szentéllyel, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel rendelkezik. A toronyaljba törtvonalú szemöldökpárkány alatt nyíló, kőkeretes kapu szemöldökén és felette kőtáblán német nyelvű építési felirat található 1785-ös évszámmal. A torony vázadíszes féloromzatokkal kapcsolódik az épület homlokfalához. A déli oldalhomlokzat középtengelyében kőkeretes oldalbejárat van. Síkmennyezetes belsővel rendelkezik. A templom három oldalán faoszlopos, mellvédes karzat, a mennyezeten stukkódísz látható. Az 1928-as átépítéskor átalakították az oldalhomlokzatok ablakait, és lefestették a karzatmellvéd figurális festését.

A toronyban 3 harang található. A nagyharang 130 kg súlyú 1785-ben egy pécsi harangöntő által készült, a középső 63 kg, melyet 1923-ban öntötték, az I. Világháborúban elesettek emlékére készítették, végül a kicsi harang 40 kg súlyú 1935-ben a templom építésének 150. évfordulójára készült. A templom orgonája is muzeális értékű, az 1905-ös évekből származik.

Izményben ma már csak egy-két evangélikus német család él. A II. világháborút követően az izményi német lakosság túlnyomó többségét kitelepítették; a radikális népességcsökkenés a környék evangélikus gyülekezeteit különösen nagy arányban sújtotta.

Az elmúlt évtizedekben az izményi templom nagyon rossz állapotba került, a megfogyatkozott helyi evangélikusok azonban elhatározták, hogy a hazánkban elszórtan élő volt izményiekkel, a Németországba és a világ más részeire elszármazott testvéreikkel összefogva felvállalják a felújítás megszervezését és elindítását. A Németországban élõ egykori izményiek is szívükön viselték volt lelki otthonuknak, a templomnak a sorsát, és keresték az anyagi forrásokat a renoválás elkezdéséhez. Magyarországon Lehr Anna, a pécsi gyülekezet presbitere és pénztárosa – férjével, néhai Lehr Henrikkel együtt – vállalta, hogy összegyûjti a több helyrõl érkezõ anyagi támogatást, és megszervezik a munkálatok beindítását.

A kicsiny gyülekezet a Bajor Evangélikus Egyháztól, a Gustav Adolf Werktõl, Maxhütte városától és evangélikus gyülekezetétõl, a Magyarországi Evangélikus Egyháztól, a mûemlékvédelmi felügyelõségtõl, a környékbeli gyülekezetektõl, valamint az izményi templom ügyét szívükön viselõ hazai és külföldi magánszemélyektõl kapott kisebb-nagyobb összegeket.

A felújítás 1995-ben kezdõdött meg. A közösség létszámához és anyagi erejéhez képest hatalmas vállalkozás végül sikerrel járt. 2006. november 4-én Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke felszentelte a kívül-belül megújult, impozáns templomépületet. 

A templom kertjében található a kitelepített és az idegen földben nyugvó izményi evangélikusok emlékére 2008. november 4.-én felállított és felszentelt keresztet ábrázoló emlékmű.

.

A nagyszabású felújítás ünnepének alkalmából emléktáblát is helyeztek el a templomfalon.

Az emlékmûavatást és a hálaadó istentiszteletet Gáncs Péter püspök avatott fel a liturgiai szolgálatában Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese, Schaller Bernadett váraljai lelkész és Krähling Dániel bonyhádi lelkész segédkezésével.

Az emlékművet Booz Sándor készítette.

             A falu lelkésze: Saller Bernadett

                          Istentiszteletek: kéthetente vasárnap 8 órakor.

Galéria >>